2008. július 14., hétfő

Kalandozások a gyermeki fantáziában




Huszonöt éven át érlelődött. Egy nagy festményben szerettem volna az álom világát bemutatni. Ezt maga a szerző, Sven Nordqvist mondja a "Hova tűnt a testvérem?" című kötetéről, melynek nem is annyira a története, sokkal inkább a rajzok adják a különlegességét. Ez a kötet érdemelte ki a 2007-es svéd irodalmi August-díjat.

Színes szélesvásznú kötet
Sven Nordqvist neve Pettson és Findusz kalandjai kapcsán kell, hogy ismerős legyen a magyar olvasóközönség előtt. A hagyományosan nagyon gazdag svéd gyermekirodalom újhullámának jeles képviselője nemcsak mesélője, hanem illusztrátora is a sorozatnak, és Nordqvist esetében a képi megjelenítés legalább annyi izgalmat rejt, mint a szavakkal elmondott történetek. A Hová tűnt a testvérem? Esetében ez különösen így van. Már méretében, formájában is elüt a hagyományos képeskönyvektől. Nagyméretű, „színes, szélesvásznú” élményt nyújtva a böngészni vágyó gyermeknek - avagy gyermeklelkű felnőttnek.

A képzelet szárnyán
A történet önmagában meglehetősen banális: egy kisegérnek eltűnik a testvére, és a bölcs egérapót hívja segítségül a nyomozásban. Léghajóba szállnak, bebarangolják az egész világot, hogy aztán otthon a konyhában találjanak rá az elveszettnek hitt testvérkére. A világjárás önmagában is nagy kaland hát még akkor, ha nem evilági: a két egeret - egy gyermek és egy felnőtt! - a léghajó a fantázia világába repíti. Útjuk során szokatlan helyeken járnak, különös lényekkel találkoznak, olyan teremtett világba repül velük az olvasó, amelyet a gyermeki képzelet szabályai működtetnek.

Léghajó a fantázia tengerén
Álomvilág ez, ahol a lehetetlen lehetségessé válik, a gyermeki gondolkodást felejtő felnőtt számára éppen ezért tűnhetnek ismerősnek ezek a képek, hiszen leginkább álmaink (tudatalattink?) nonszensz montázs-képeit idézik. Valóság és képzelet egyszerre van jelen ebben a szép, rút, komikus, groteszk képi világban, a lehetséges és a lehetetlen határán egyensúlyozó művész magával rántja a hitetlenkedő szemlélőt a lehetetlenbe, és zuhanunk, mint Alice a nyúl üregébe. Csodaország ez is, a gyermeki képzelet nonszensz világa, mely felől olvasva a képeket illusztráló szövegmorzsák érthetetlensége is érthetővé válik. Hiszen így működik a gyermek világa! Milyen kár, hogy csak ritkán ülünk be melléjük a léghajóba…

Nincsenek megjegyzések: